Interjú Szőke Péter Jakab festővel

-Mi inspirálja a művek elkészítésében?

 

-Többnyire az élet, illetve az, hogy az ember amikor egy ilyen művészeti ágat választ akkor megtalálja a magához illőt, hogy ez zene, tánc, vagy festészet kinek milyen képessége adatik, illetve, hogy mi érdekli, mivel tudja önmagát kifejezni. És az élet ugye mindig produkál olyan dolgokat ami foglalkoztatja az embert és nekiáll ezt kifejezni, főleg akkor amikor ezzel tud foglalkozni.

 

-Mióta végzi ezt munka szinten?

-Én építészként végeztem és dolgoztam tíz évig. És 2006-ban határoztam úgy, hogy teljesen a festészettel foglalkozok. Itt ráment egy pár évem, hogy magát a szakmai rutint megszerezzem illetve, hogy rengeteg tanulmányt elkészítsek, könyveket olvassak. És ezután tudtam elkezdeni kiállítani és dolgozni.

 

- Hogyan lesz valakiből festő? Ha otthon elkezdek festeni mondhatom magamra, hogy festő, vagy ehhez el kell végeznem egy iskolát?

-Ez vegyes. Az iskola elvégzése azért fontos mert a rajztudást itt tudja az ember legjobban megtanulni, a szakmai fogásokat, a művészettörténetet. Ha van olyan ember aki ezt  otthon megtudja tenni, hogy elolvassa a megfelelő könyveket és felkészíti magát. Fontos, hogy találjon egy mestert magának ha nemis képzőművészeti egyetemre jár, de egy olyan embert aki régóta ebben a szakmában él és megtudja neki tanítani, hogy miről is szól az egésznek a szakmaisága, felfogása és ezután eldönti az ember, hogy akarja ezt csinálni. Mert ezt kérdezed, hogy ha otthon festesz festőművész vagy-e, természetesen lehetsz, hogy ha eléred azokat a dolgokat amiket érdemes kitapasztalni. Viszont egyedül nagyon nehéz, ha egyedül dolgozik az ember otthon mindenképp jó ha vannak művész barátai. Ugye akkor mindig lát különböző világokat, hogy azok, hogy épülnek fel és így tudod edzeni a szemedet a festészethez, hogy rengeteg képet megnézel. És mindegyikből tanulsz. Mert ez egy nagy család ami visszanyúlik több száz évre maga a művészet, és abból táplálkozunk most is amit az elődeink elkészítettek.

 

 

- Mondta, hogy fontos, hogy lássunk más világokat. Mi az ön világa?

-Én figurális festészettel foglalkozom. Nagyon fontos nekem az ember. Úgy megragadni ezeket a történeteket, illetve emlékeket, hogy emberi arcokon, gesztusokon keresztül fejezzem ki. És nekem nagyon fontos, hogy a képen is az ember jelenjen meg, ezért majdnem minden képemen szerepel. Még akkor is ha éppen egy tájképet festek, de ezeket keveset festek. Inkább portrék, aktok és történetek.

 

-Melyik munkájára a legbüszkébb?

-Az ember ahogy halad a festészetében mindig vannak ilyen bizonyos pontok ahol nagy örömet okoz ha úgy érzi, hogy megtanult valamit vagy valami olyat kiprobál ami működik. És minden ilyen megvilágosodásnak vannak olyan képei amik fontosak. Ezek a képek általában el is vannak téve a személyes gyűjteményembe.

 

- Amikor a héten felvettem önnel a kapcsolatot akkor írta, hogy éppen adventi kiállítása van. Milyen volt amikor először tudott kiállítani?

-Én szerintem a művészet nem csak arról szól, hogy kifejezze magát, persze ez az egésznek az indíttatása. De ezután a következő lépés, hogy ezt a valamit amit csináltam az ember szeretné másokkal megosztani. Ez egy emberi igény mindenkiben, hogy ha van valamink annak úgy tudunk igazán örülni ha megosztjuk másokkal. És a művészetnek nagyon fontos küldetése, hogy nem csak a művésznek szól hanem embereknek akar adni egy másik emberen keresztül. Érzéseket, érzelmeket, emlékeket felidézni, én leginkább a jó felé terelném ezt.

 

-Van kedvenc festője?

-Igen sok kedvenc festőm van. Magyarok közül Csontváryt mondanám akinek szeretem a színes világát. Illetve nagyszerű, hogy szintén egy olyan emberről beszélünk aki relatíve későn kezdett el festeni és eldönteni, hogy ez a hivatás életének további részét kitölti. Ugye nálam is ez 34 évesen történt meg, hogy megtudtam ezt lépni az életembe. Mert előtte ahogy elindul az ember mint művész elkezdeni pénzt keresni elég nehézkes már. Kell szerintem legalább tíz év mire az ember ebből meg tud élni.

 

-Mi az a kép amit elfogadna a falára, ha bármelyiket választhatná?

-Mondjuk a Mona Lisát nagyon szívesen nézegetném a falamon. És nem azért mert az egyik legértékesebb kép. De van egy emlékem Leonardoval amikor egy reneszánsz kiállítás volt a szépművészeti múzeumban. És ment végig az ember a kiállításon és meglátott a távolban egy képet. Ez egy nagyon pici talán 30x40-es Leonardo kép volt a Hermelines nő. És annyira kiugrott a többi közül, hogy azonnal odarántotta az ember figyelmét és emiatt elfogult vagyok Leonardoval.

 

-Olvastam az interneten, hogy Salgótarjánban született. Onnan miért pont Wekerlére jött?

-Hát így salgótarjáni ként elég nehéz volt elképzelnem, hogy én Pesten létezzek. Tehát ez a belvárosi lét a főiskolán nagyon jó volt, hogy ott volt minden közel. De amikor az ember azon gondolkodik, hogy munkából hazaérve ne a ricsajba érjen haza vagy később családot alapít és egy nyugodt környezetet teremtsen. Én úgy ismertem Wekerlét, hogy sokat jártam itt keresztül illetve egy nagyon jó barátom itt lakott régóta aki osztálytársam volt és hozzájuk sokszor mentem vendégségbe és nagyon jó kis miliő volt ez az egész Wekerletelep.

 

 

-Készít megrendelésre képeket?

-Ritkán vállalok. Főleg portrékat szoktak rendelni. De előfordult olyan is, hogy egy hölgy az álmát festette meg velem. Ami azért kétséges mert én azok közül a festők közül vagyok való akik festik a képeiket és annak a képnek találnak gazdát, és nem igényeket elégítenek ki. Tehát nem festek 100 lovat mert egy galéria megkér. Hanem én megfestem százszor ugyan azt az arcot mert az érdekel. De portrét készítek például ez azért érdekes mert ezeket is a saját stílusjegyeimmel készítem el. Nem fotórealista képekről beszélünk. Ezért ha valaki azt el tudja fogadni, hogy egy képen úgy jelenik meg mint egy festmény és nem saját magát keresi akkor azt úgy be lehet vállalni.

 

Az interjút készítette Kilián Kornél,a Wekerlei Séták diákönkéntese 

 

2018.december