Cikkek

...s én érzem őket és emlékezem... (Lovaskocsival Wekerlén)

Milyen mélységesen mély a múltnak kútja....Beleszédül, aki belenéz.A XII. Wekerlei Székelykapu Napokon sok érdeklődőt vonzott ez az utazás. A lovaskocsi a Zrumeczky kapu elől indult. A kocsit két paripa, Vitéz és Vezér húzta. Évek óta hűséges kísérői ezen időutazásoknak, ahol az utasok 100 éves lelkekkel, sorsokkal találkozhatnak. Régen élt családfőkkel, akik nem tudtak otthont biztosítani a családjuknak. Munkásokkal, akik két másik társukkal osztoztak egy ágyon, mert nem volt hajlék, ahol lehajthatták volna a fejüket. Miniszterelnökkel, aki szívén viselte ezen emberek sorsát. Találkozhatunk a polihisztor építésszel,aki azon töprengett, miért keresi meg olyan feladat, amihez ő nem is ért. Akinek munkáit a szíve tervezte. Aki rágondolt szeretett erdélyi főtereire Kolozsvárra, Szebenre és megtervezte a miénket. Találkozhatunk szerelmes férfiakkal, akik minden erejüket megfeszítve húzták a téglákkal megrakott csilléket, hogy visszafelé a kedvest ültethessék bele. Lelkésszel,aki utazótitkárként bejárta az országot és nagy tervéről álmodozott, hogy Wekerlén felépíti kis gyülekezetének a templomot. Találkozunk a telep gondnokával, aki bölcsen megtervezte Wekerle úthálózatát,...