Wekerléről

Az egykor kispesti munkástelepnek épült kertvárost mára csupán „a Wekerleként” nevezik azok, akik ismerik a mai Budapest XIX. kerületé­ben található Határ út – Nagykőrösi út – Ady Endre út – Rákóczi utca által határolt városrészt.

A Wekerletelep nem véletlenül vált fogalommá. Nemzetközi összehasonlításban az egyik legnagyobb méretű és várostervezésileg legjobban sikerült példája a központilag tervezett és felépített európai kertvárosoknak.

Létrejöttében a 19. század végi gazdasági és társadalmi átalakulás fontos szerepet játszott. A második ipari forradalom egész Európában, így hazánkban is jelentős változásokat hozott. A gyáripar gyors fejlődésével nőtt a munkaerőigény a nagyvárosokban, a munkások és családjaik fogadására nem volt felkészülve a főváros. Megnőtt a lakások iránti kereslet, és ezzel párhuzamosan (több mint ötven százalékkal) megnőttek a lakások bérleti díjai is. Ezzel a szegényebb rétegeknek tovább súlyosodott a helyzetük. Több lakás bojkottot, sztrájkot is meghirdettek.

Ilyen viszonyok között határozta el az akkori kormány, élén Wekerle Sándor miniszterelnökkel, hogy lakások, lakótelepek építésével enyhít a lakás- és lakbérgondokon.

Elsősorban állami vállalatok, üzemek munkásai számára kívánt lakáslehetőséget biztosítani, nem titkolva, hogy ezzel az állam számára kívánt minőségi munkásokat a főváros közvetlen közelében, kedvező feltételekkel lekötni. 1908. év tavaszán döntött a kormány arról, hogy a főváros környékén nyolc-tízezer munkáscsalád befogadására alkalmas bérházaknak állami költségen való létesítését javasolja. Az 1908. XXIX. tc. intézkedik a Budapesten és környékén állami költségen létesítendő munkásházakról. A törvénytervezetet 1908. június 28-án hagyta jóvá Ferenc József. A kispesti állami munkástelep helyszínére a főváros határövezetén kívül, de annak tőszomszédságában, Kispest község határában jelöltek ki egy szabályos négyszög alakú területet. Az 1908-ban kezdődő építkezés az I. világháború idejére 90%-ban elkészült, messze megelőzve az angliai Letchworth-ben, elsőként épített kertvárost (garden city).

A tervezésnél az egyik legfontosabb szempont, a célszerűség mellett, a lakóház-telepekre jellemző egyhangúság elkerülése volt. Ezért a háztípusokban, a lakásbeosztásokban, valamint a külső építészeti kivitelben és az épületeknek a telekbe való behelyezésében sokféleségre törekedtek. Legcélszerűbb megoldásként az a mód kínálkozott, hogy a tervezéssel több olyan építészt bízzanak meg, akik terveikbe a legtöbb eredetiséget és változatosságot vitték bele. A telepen 48 különböző háztípust építettek fel, amelyek a homlokzat kiképzésében, az épületek különböző elhelyezésében térnek el. Ez a sokféleség az egész telepnek változatos és hangulatos képet kölcsönöz.

Az épülettervek főként a szecessziós népi irányzat stílusában születtek. A cél az volt, hogy megjelenítsék a telepen az egész ország gazdag építészeti tárházát. A tervezők munkáin megjelennek a középkori Magyarország paraszti építészetének jellegzetes motívumai.

A tervezők között volt a kor több neves építésze is: Árkay Aladár, Bierbauer István, Éberling Béla, Fiala Géza, Fleischl Róbert, Györgyi Dénes, Heintz Béla, Kallina Géza, Kotál Henrik, Komjáthy Sándor, Kós Károly, Lechner Lóránd, Palóczi Antal, Prokisch János, Tichtl György, Vásárhelyi Dezső, Schodits Lajos, Tornallyay Zoltán, Wälder Gyula, Zrumeczky Dezső.

Az építkezést az első világháború félbeszakította, majd azt követően vontatottan folytatódtak a munkálatok, az utolsó megépített lakóépületek, a Fő tér befejezésével 1926-ban készültek el. Összesen 1150 ház és 4100 lakás épülhetett fel.

Budapest ezen része nem csak Magyarországon, de Európa-szerte is híres. A XX. század legelején az angol Arts & Crafts kertváros-mozgalom és a magyar népi szecesszió egymásra találásának gyümölcse. Az angol kertváros-építési gondolat egyik legnagyobb megvalósult példája a budapesti Wekerletelep.

Nemzetközileg is elismert építészeti együttes, amely hazánkban egyedülálló.

A központilag megtervezett és felépített munkástelep Magyarországon egyedülálló építészeti örökség, melyről elmondható, hogy a magyar népi építőművészet legnagyobb XX. századi alkotása. Egyszerűségre törekvő építészei Európa egyik legkorábbi és legnagyobb kertvárosát hozták létre. A várostervező, illetve az egyes lakó- és középületek típusterveit készítő építészek közötti mintaszerű együttműködés eredménye a karakteres megoldásokban bővelkedő, otthonos, barátságos városrész, melynek jellegzetes építészeti környezete sajátos életformát is teremt. A kispesti telep egyik legkomolyabb építészeti értéke pontosan ebben rejlik, különleges közösségteremtő és megtartó erejével például szolgálhat a modern, XXI. századi, ugyanakkor hagyományőrző városi közösségi létformának.

A Wekerletelep létrehozásában a korszak kiemelkedő személyiségei, Bárczy István, Fleischl Róbert, Győri Ottmár, Kós Károly, Wekerle Sándor meghatározó szerepet játszottak. Napjainkban is büszkék lehetünk arra a korukat meghaladó projekt szemléletre és közös szellemben való együttműködésre, amely a kor politikusait és tervezőit a telep megalkotásakor vezérelte.

Az évtizedekig tartó fővárosi védettség után 2011-ben a telep magasabb szintű védettségi besorolást kapott: műemléki jelentőségű területté nyilvánították.

Fotók: Uzseka Norbert.